Orange

Az Orange története a múlt század hatvanas éveiben kezd íródni. Cliff Cooper a cég alapítója 1968 nyarán Orange névvel hangszerboltot és stúdiót nyit. A legenda szerint – mindent megtéve a cég sikeréért – napokat töltött a boltban, mely lassan az otthonává vált, hálózsák gyanánt a hangfalak védőborítását használta. Ekkor még nem is sejthette, hogy 2006-ban magától a királynőtől kap elismerést. Nem sokkal a kapuk megnyitását követően, Joe Meek ismert producer néhai keverőpultja, egy legendás IBC is a felbukkant a stúdióban. Hatvannyolc nyarán a nyereség a bérleti díjat sem fedezte, ekkor Cliff – maga is zenész a Millionaires formációban – kockázatos döntésre kényszerült: a zenekari felszerelés egy részét a bolt kirakatában kezdte árulni. A siker minden várakozást felülmúlt, a teljes kínálat egyetlen nap leforgása alatt kelt el. 1960-ban a fiatal üzletember ötleteire nem akadt vevő, a nagy cégeknél is zárt ajtókra talált. Elhatározta, hogy a termékeket nem csupán árulni, gyártani is fogja. Villamosmérnökként a szakma a kisujjában volt, ötleteit pedig Les Paul gondolata ihlette: „az emberek a szemükkel hallgatják a hangszereket…” Megértette a formatervezés kulcsfontosságú szerepét. Az átütő narancsszín, az elülső panel egyedi ábrái és szabályozógombjai mind azt a retró sci-fi formanyelvet idézték, mely abban az időben az abszolút újat és egyedit jelentette. A legelső Orange erősítőket Londontól északra, egy kis cégben szerelték össze. Itt született a legendás 30 wattos csöves Matamp Series 2000 is. Cliff jó kapcsolatokat ápolt a Fleetwood Mackel, akik az idő tájt érték el első nagy sikereiket. Ők tették ismertté az Orange nevet. Amerikai turnéjukra egy, az első szériákból származó 100W teljesítményű Orange erősítőt vittek magukkal. Amikor a cég 1969-ben bemutatta az első 200 wattos fejet, Peter Green megjegyezte, hogy hangját túl tisztának találja. Cliff meggyőzte mérnökeit, és a következő szériás fejeknél már egy vastagabb torzítás volt a cél. Ekkor már olyan nevek gyarapították az Orange tulajdonosok körét, mint Stevie Wonder, BB King, Jimmy Page, John Mayall, Ike és Tina Turner vagy James Brown. A megrendelések egyszerre meghaladták a kis gyár termelőképességét. Az Orange kínálata nem csupán erősítőkből állt – gyártottak dob-felszereléseket és gitárokat is, melyek az olcsó japán kópiák és az eredeti amerikai hangszerek piaca közötti hézagot voltak hivatottak pótolni. A cég azonban már ebben az időben is érezte az olcsó erősítők és az ismert márkák másolatainak hálátlan konkurenciáját. A kilencvenes évek elején a színpadokról párologni kezdtek a synthpop együttesek, helyükre a hetvenes évek heavyrock bandáit idéző gitárformációk léptek. A Nirvana, Pearl Jam, Oasis, Blur és hasonló együtteseknek köszönhetően, az Orange erősítők újra beálltak a csatasorba és visszatértek a nagy színpadokra. Cliff a kilencvenes évek derekán a céget a Gibson Company gondjaira bízta. Hatalmas érdeklődést keltett berendezései iránt a tény, hogy Noel Gallagher az első két Oasis album rögzítéséhez az Orange erősítőit választotta. Mára a tulajdonosok köre beszédesebb bármilyen műszaki paraméternél. A tejesség igénye nélkül: Prince, Madonna, The Edge, Travis.