Minden, ami fontos lehet az LP lemezekkel kapcsolatban

A gramofonlemezeket a 19. század végén Emile Berliner találta fel. Abban az időben a lemezek sellakból készültek, ami valójában egyfajta természetes gyanta. A lemezek vastagabb barázdákkal rendelkeztek, 78 RPM sebességgel forogtak, és legfeljebb 3 percnyi hanganyagot tartalmaztak. Az 1930-as években az RCA Victor kiadta az első hosszú hanganyaggal ellátott vinyl lemezt. Kereskedelmi forgalomba kellett volna kerülnie, de sajnos nem ért el nagy sikereket. A második világháború idején a sellak források nagyon korlátozottak voltak, ezért már tömegesen préseltek vinylre. Ugyanakkor még mindig csak 78 RPM sebességgel.

Az új, manapság is ismert, PVC-ből (vinyl) készült lemezeket, 33 1/3 RPM sebességgel a Columbia Records dobta piacra, és a háború után, 1948-ban kezdte el értékesíteni őket. Az első ilyen módon kiadott lemez a Mendelssohn violin concerto volt.

Egy évvel később elkészült a 45 RPM sebességű lemezformátum is, és érdekes tény, hogy az akkori lemezek a műfajok alapján szín szerint voltak megkülönböztetve. A kínálatban 7 szín volt elérhető.

Bár manapság a streaming a zenehallgatás leggyakoribb módja, egyre többen térnek vissza az LP lemezekhez. A hallgatás örömét maga az a rituálé fokozza, amely a bakelitek elindításával jár. Kivesszük a lemezt a csomagolásból, megtisztítjuk, ráhelyezzük a tűt, az egyik oldal lejátszása után pedig megfordítjuk a lemezt.

A csomagolás eladható, és a lemezek csomagolására ez duplán vonatkozik. Gyakran tökéletes szintre vannak kidolgozva, akár a gyűjtői értékek szintjéig. Egyes esetekben nem csak az előadóval és a dalokkal kapcsolatos információkat találhatjuk meg bennük, hanem a felvételhez használt hangszerek, a stúdiófelszerelések adatait vagy a többoldalas, mellékelt füzetekben számos fényképet is.

Az igazi hanganyag-gyűjtemény elengedhetetlen része egy megfelelő lemezjátszó. A lemezjátszók minőségi, nagyszerű formatervezéssel rendelkező modelljei minden helyiség ékszerének számítanak, tökéletesen felpezsdítik a teret és vonzzák a tekintetet. Az audiofil lemezekhez mindig kiváló minőségű tűvel ellátott cartridge-t kell használni. Azt mondják, hogy legalább annyiba kell, hogy kerüljön, mint maga a lemezjátszó. Ez a berendezés legfontosabb része, mivel közvetlenül továbbítja a hangot a lemez barázdájából.

Bár az LP lemezek némi odafigyelést igényelnek, ha betartasz néhány bizonyos alapelvet, a hangfelvétel örökké kitarthat. Ezúton köszöntjük a Voyager 1 és a Voyager 2 szondákat, amelyek fedélzetén 1977 óta aranylemezek találhatóak a földönkívüli civilizációkrnak szánt üzenetekkel, és mára a lemezekkel felszerelt szondák már a naprendszerünkön kívül járnak.

De térjünk vissza a Földre. A tisztításhoz és az ápoláshoz szükségesek a megfelelő kiegészítők, egy minőségi tűvel felszerelt lemezjátszó és egy megfelelően beállított kar. A lemez kezelése során odafigyelés szükséges. A lemez semmilyen körülmények között ne érintkezzen az ujjakkal azon a helyen, ahol a barázdák helyezkednek el. Beszennyeződhetnek és lejátszás során károsíthatják a tűt. Amikor a tányérra helyezzük, akkor az egymással szemben levő széleinél fogva tartjuk. A lemezt ne helyezzük a forgó tányérra, és soha ne vegyük le, amíg a tányér mozgásban van.

A lemezek száraz és hűvös helyen tárolandóak. Nagyon fontos, hogy ne helyezzük őket egymásra. A lemezek súlya deformálhatja a vinylt, amely sosem fog úgy hangzani, mint korábban. A gyűjtemény tárolására a legjobb megoldást az eredeti állványok vagy lemezek tárolására készült kofferek adják.

A barázdák megkarcolódása a lemez számára abszolút katasztrofális, ezért mindig az óvatosság az első.

Az LP mosógép egy termék valódi audiofilek, gyűjtők vagy DJ-k számára, akiknek biztosnak kell lenniük abban, hogy a lemez mindig hiba nélkül fusson. A mosógépek lehetnek ultrahangosak a mélytisztításhoz, vagy vákuumosak, amelyek kiszívják a port és a szennyeződéseket a barázdákból. Léteznek lemezmosógépek kád formájában, masszázskefékkel - abszolút vinyl wellness.

De mindennapi használatra a közönséges lemezápoló segédeszközök is alkalmasak. Nem hiányozhat a tisztító kendő, kefe vagy ecset és az alkoholmentes folyadék sem – természetesen az összes terméket kifejezetten az erre a célra fejlesztettek közül szükséges kiválasztani.

És aki nagyon szereti a lemezeit, az csak kesztyűben közelít hozzájuk. Szó szerint.

Mi is pontosan az RPM? Konkrétan szólva – revolutions per minute. Ez egy adat, amely azt jelzi, hogy a lemeztányér hányszor hányszor fordul meg a lemezzel percenként.

Három lejátszási sebesség létezik: 33 1/3 RPM, 45 RPM és 78 RPM.

78 RPM sebességű lemezzel már nem nagyon találkozunk. Ezek voltak az első lemezek a már említett sellakból. A 33 1/3 sebességet a 12" átmérőjű, hosszú hanganyaggal ellátott lemezek és 10" átmérőjű EP lemezek használják. A további, 7 hüvelykes vinylek, néhány maxisingle és EP lemezek 45 RPM sebességgel forognak. Pont úgy, mint néhány audiofil LP lemez.

A lemez forgási sebessége minden egyes lemezjátszón megváltoztatható.

DMM (Direct Metal Mastering) – ezzel a technológiával a lemezeket egy tiszta réz réteggel ellátott acélkorong felhasználásával állítják elő. Az audio jelet közvetlenül a rézlemezre írják. A különbség a hagyományos gyártáshoz képest az, hogy ez a folyamat egylépcsős – ellentétben a szokásos háromlépcsőssel. Ennek eredményeként csökken a visszhang, a zaj és a súgás.

Miután a Neumann céget átvette a német Sennheiser mikrofongyártó, már nem gyártanak új esztergagépeket és nem szállítanak alkatrészeket sem. Csak 6 ilyen eszköz van a világon. A DMM préselés legjobb példáit általában a Teldec (Németország) vagy az EMI (Egyesült Királyság) címkéin láthatjuk az 1980-as évek kezdetéről.

Half Speed ​​Mastering – a vinyl feleakkora sebességű vágásának folyamata. Az esztergagép és a fő tápegységet feleakkora sebességgel, azaz 16 2/3-dal működtetik. Helytelen sebességgel futnak össze – lassan.

Minél több időt töltünk egy barázda kivágásával, annál pontosabb munkát végzünk. Észrevehető különbség van a valós időben létrehozott felvételek és a kétszeres időráfordítással létrehozott felvételek között.

Direct to Disc – a magnetofon szalagokra történő felvétel megérkezése előtt mindent „direct to disc” módon rögzítettek. Nagyon nagy kihívást jelent, mert abszolút mindent élőben kell rögzíteni, komolyabb zenei vagy technikai hibák nélkül. A dal rögzítése után már nincs lehetőség további szerkesztésre. Manapság ez a technológia ismét nagy népszerűségnek örvend. Részben a Third Man Records Jack White-jának köszönhetően. Az egész alkímia abban rejlik, hogy a zenészeknek "elsőre" kell, hogy sikerüljön a felvétel. Mindennek ellenére néha előfordul egy-egy hiba, és talán ez az, ami egyfajta varázslatos pillanatot és hitelességet ad egy ilyen felvételnek.

Általában azonban érvényes, hogy felvételek stúdiós masteringje az LP-k számára történik, és eltér a CD-k és további formátumok master munkáitól.