Ez a hangszer megfizethető áron kapható és alacsony karbantartási igényű. A furulyajáték alapjainak elsajátítása után a gyermek dönthet úgy, hogy egy másik fafúvós hangszeren kezd el játszani, mint pl. fuvolán, klarinéton, oboán vagy szaxofonon. A furulyának köszönhetően elsajátított dallamérzék alapjai azonban gyakorlatilag bármilyen hangszeren felhasználhatók.
A furulya mindig is vonzotta az embereket hangjának titokzatos erejével. A furulya szó jelentése a legtöbb nyelvben a lélegzetet, belégzést vagy szellőt kifejező szóból ered. A múltban közvetlen kapcsolatot tulajdonítottak neki az emberi lélekkel, egyszerűségének köszönhetően a legnépszerűbb fúvós hangszerré vált. A fuvolahangszerek szintén jól ismert fallikus szimbólumok voltak az ókor óta, és a távoli múltban különböző szertartásokon használták őket. Többnyire férfiak játszották rajtuk. Az évszázadok során a furulyák dinamikus fejlődésen mentek keresztül, és számos formát öltöttek. A legkisebb furulya 3+1 lyukkal rendelkezett, a tenor- és basszusfuvolák tetején egy ász volt, és a kisujjnak szánt nyílás helyett egy billentyűvel látták el őket.
A furulyákat játékmód, forma, vagy a fújás típusa szerint osztjuk fel. Mindegyikre jellemző, hogy egy olyan él segítségével képzik a hangot, amelyen megtörik egy keskeny légáramlat. A lyukak lefedése lerövidíti vagy meghosszabbítja a légoszlopot.
A legnépszerűbb típus a furulya. Játék közben a zenésszel bezárt szög merőleges, és három részből áll: fej, törzs és lábrész. Közeli rokona a fuvola, amely történelmileg szintén a fafúvós hangszerek közé sorolható, de ma már fémből készül, és a szimfonikus, fúvós vagy kamarazenekarok nélkülözhetetlen része.
A furulyák főként a fogástáblázat szempontjából különböznek egymástól: megkülönböztetünk ún. barokk és germán fogásokat. Az eltérő ujjrend az "f" és a "fis" hangok képzésében is megmutatkozik.
A barokk furulya fogásrendszere az ebből a korból származó hangszerek formáján alapul. A legrégebbi fafúvós hangszerek fogástáblázatát követi, de hozzájuk képest a barokk furulya nagyobb hangterjedelemmel rendelkezik. Ezt a tervezésének köszönheti. A barokk furulya-játék rendszerét néha (pontatlanul) angol rendszernek nevezik.
Németországban a népszerű furulyák jelentős módosításon mentek keresztül a hanglyukak fúrása terén. A tömeggyártásnak köszönhetően a helyi gyártók a nagyközönség számára is elérhetővé tették a hangszert, de a fuvolák elvesztették a barokk korszakra jellemző hangzási jellemzőiket.
A hangolás szerint a furulyákat a következő alaptípusokra osztjuk fel:
Nagyon fontos, hogy a gyerekek kezdettől fogva minőségi hangszerrel dolgozzanak, ne pedig utánzattal - játékszerrel. Az óvodáskorú gyermekek számára a műanyag szoprán furulya a legmegfelelőbb, mivel tartós és rendkívül könnyen karbantartható. A fából készült furulyák több törődést érdemelnek. Azonban még ezeknek a hangszerek is könnyen karbantarthatók, csak tisztítsd meg őket rendszeresen játék után egy kendővel, és évente legalább kétszer enyhén kend be őket természetes olajjal.
A furulya felhasznált anyaga is befolyásolja a hangolást, a robusztusságot és a megszólaló hang minőségét. Át kell gondolni, hogy a gyermek vagy a kezdő meddig fogja használni a furulyát. Míg egyes anyagok hosszú távú használat után hajlamosak a hangminőség romlására, mások még inkább javíthatják azt.
{A furulyakészítésnél leggyakrabban használt fafajták a puszpáng/buxusfa, a kókusz, az ébenfa és a rózsafa. Az elefántcsont furulyákat a múltban nagyra becsülték tartósságuk miatt, de ma már nem gyártják őket a szigorúbb természetvédelmi kritériumok miatt.}
{A zene szeretetének, a zene művészetének és a zenei képességeknek a fejlesztése számos előnnyel jár a gyermek számára. Amellett, hogy a zene bizonyítottan támogatja a gyermekek kognitív agyműködését, a tanuláshoz való türelmet és a koncentrációt, természetes út a boldog élethez.}